Motivációs hallgatói projektek a felsőoktatásban

Motivációs hallgatói projektek a felsőoktatásban

Bevezetés

Az ismeretek rohamos gyarapodásával együtt járó legfontosabb kérdések egyike, hogy van-e belső késztetésünk és képességünk a tudás megfelelő ütemű elsajátítására, lépést tudunk-e tartani a világ fejlődésével, az élen állók, vagy a lemaradók között lesz-e a helyünk. Agykutatók, pszichológusok, pedagógusok hada kutatja befogadóképességünk határait, azokat a tanulástechnikákat, ahogyan e határokat egyre jobban meg lehet közelíteni.

A projektpedagógia egy hozzávetőlegesen 100 éves módszer, amely sikerét elsősorban annak köszönheti, hogy alkalmazásával megnő a belső késztetésünk, motiváltabbá válunk a tanulásra.

A projektpedagógia történelmi előzményei

Nincs írásos emlékünk a történelem előtti oktatás „módszertanáról, de határozott elképzelésünk van arról, hogyan tanulhatták meg a szükséges ismereteket a gyerekek. Egészen biztos, hogy nem elméleteket bifláztak, hanem a felnőttek mellett természetes módon vettek részt az élet hétköznapi tevékenységekben, az „életprojektekben”. Még az ókori mesterek mellett tanuló ifjak is gyakorlat közben szerezték a tapasztalataikat. Azért tehették ezt, mert szemléletes dolgokat tanultak, és főleg azért, mert egy mesternek kevés tanítványa volt.

Az első nagy „oktatási reform” valamikor a középkorban következett be. Nem hirtelen és nem tudatosan történt a váltás, de az írás-olvasás „tömegessé” válásának igénye új módszereket követelt meg. Kialakult a mai osztály rendszer, ahol az azonos korú gyerekek együtt tanultak egy tanító irányításával. A mai értelemben vett első iskolák az egyházak keretében jöttek létre, ami meglátszott a tananyagon, és a tanítás módszerein is. A gyakorlatiasság igénye háttérbe szorult, egy koherens eszmerendszer vált elsődlegessé, amiből minden levezethető volt. Megjelent, és általánossá vált az új ismeretek elmélet felőli megközelítése. A gyakorlat megszűnt az ismeretek fő forrása lenni, legföljebb a későbbi inasiskolákban maradt meg első számú ismeretforrásként, a többi iskolában csak igazoló, bizonyító szerepet kapott.

A 18-19. századi Európa második nagy oktatási reformja akkor következett be, amikor általánossá, sőt a legtöbb országban kötelezővé vált az elemi oktatás, és ezzel egyidőben egyre többen iratkoztak középiskolába, és a felsőoktatásba. Ezt a már valóban nagy tömeget tette taníthatóvá a Herbart-féle metafizikai alapokon nyugvó, a kor szellemének megfelelően tudományosan megalapozott pedagógia, amit az első reformpedagógiai irányzatként is felfoghatunk.

A reformpedagógia második szakaszában, a 19-20. század fordulóján, a középfokú oktatás rohamos bővülésének időszakában, azok az irányzatok nyertek nagyobb teret, amelyek valóságos társadalmi problémákra adtak jó válaszokat. Ezek között ott találjuk a projektpedagógiát, amely, ha mesterségesen is, de visszaállította az ősi, gyakorlatias tanulási helyzetet.

A 20. század második harmadától a legtöbb európai országban újabb eltömegesedési jelenségnek lehetünk tanúi, ami a felsőoktatásban következett be. A tömegoktatás ellensúlyozására, az egyéni vagy kiscsoportos foglalkozások keretében kiváló lehetőséget kínál a pedagógiai projekt alkalmazása.

A projektpedagógia

A projektpedagógia a 20. század elejének egyik legjelentősebb reformpedagógiai irányzata.

A párizsi Építészeti Akadémián már a 18. században megtalálhatók a projektpedagógia egyes elemei, az Egyesült Államokban a 19. század közepétől az építészeti és a mérnöki főiskolákon jelenik meg először. Gyakorlati alkalmazását és tudományosan megalapozott elméletét J. Dewey dolgozta ki. A 20. század elején Észak-Amerikában teret hódított az általánosan képző iskolák művészeti tárgyaiban és a szak-és mezőgazdasági iskolák szaktárgyaiban. Az 1910-es évektől kezdték elterjedtebben alkalmazni Európában.

Magyarországon is történtek kezdeményezések ebben az időszakban, ekkor jött létre Nemesné Müller Márta Családi Iskolája. Jelentős áttörés azonban csak az 1980-as évek végétől figyelhető meg. Hortobágyi Katalin 1991-ben megjelent Projekt Kézikönyve az iskolai gyakorlati pedagógiában is jól alkalmazható, Hegedűs Gábor 2002-ben megjelent elméleti és gyakorlati összefoglalást nyújtó Projektpedagógia tanulmánykötete pedig a téma egyik alapműve. A módszer alkalmazásának itthoni terjedése ugyan örvendetesen bővül, de az általános-és középiskolák nagy részében még soha ki sem próbálták. Elutasításának elsősorban iskolaszervezési okai vannak, de jelentős szerepet játszik a módszer ismeretlensége és a pedagógusok kísérletező kedvének hiánya is.

Projektpedagógia a felsőoktatásban

Nem jobb a helyzet a honi felsőoktatásban sem, ahol a közoktatáséhoz képest nagyobb oktatói szabadság ellenére sem használják ki kellően a benne rejlő lehetőségeket. Az oktatók nem is éreznek akkora indíttatást módszereik fejlesztésére, mint közoktatásbeli társaik. Leginkább a tanárképzésben folyó célirányos „projektoktatást projektoktatással” elvű tanításban fordul elő.

A műszaki felsőoktatás különösen kedvező lehetőséget kínál a projektek alkalmazása számára, azonban ez kevés intézményben történik kellő megalapozottsággal. A projektekben sok a spontán elem, legtöbb helyen az oktatók nem ismerik az elméletét, és nincs elég gyakorlati tapasztalatuk sem.

A felsőoktatási projekt legfontosabb jellemzői

A módszer lényege, hogy elméleti konstrukciók meghallgatása és megtanulása helyett a hallgatók valami konkrét, kézzelfogható "terméket" készítenek el. Egy adott téma iránt érdeklődő hallgatók csoportba szerveződve mélyülnek el egy probléma megoldásában. Ennek során jórészt önálló munkával, szükség szerint a projektcsoporton belüli belső munkamegosztással (kiscsoportok szervezésével), a tanórai és a tantárgyi keretektől függetlenül tevékenykednek. A munka során szükséges elméleti tudniválókat maguk kutatják fel, osztják meg egymással meglévő és frissen megszerzett tudásukat, az egyéni képességek és tehetségek figyelembe vételével alakítják az egyes munkafolyamatok elvégzését.

A projekttanítás tehát integratív jellegű, interdiszciplináris. A problémát, a megoldandó feladatot a maga komplex, az élethez kapcsolódó összefüggéseiben fogja fel, és a megoldást a különböző tantárgyakban tanultak együttes felhasználásában látja.

A projekttanítás lényeges eleme, hogy eredményeit nyilvánosságra kell hozni: a bírálat és a kritika nyilvánosan történik. A bírálat célja nem csupán az érdemjegy megállapítása, hanem a cél és az eredmény összevetése, a végtermék minősége, továbbá az előállításához, a munkafolyamathoz fűzött reflexiók. A "terméket" nagyobb nyilvánosság elé kell tárni: nem elegendő, ha csak a tanár vagy a csoport tagjai látják.

Mindez bőséges lehetőséget kínál a szociális tanulásra. A feladat megoldásához elengedhetetlen a résztvevők, illetve a kiscsoportok egymás közötti kommunikációja.

A projekt alkalmazása élményszerűvé teszi az ismeretszerzést, ezzel tanulásra motivál, segítve az oktatót a hallgatók érdeklődéséért folytatott küzdelemben.

A projektoktatás demokratizálja az oktatást, kollegiális viszonyt alakít ki oktató és hallgató között.

A projektpedagógia elméleti háttere

A projektpedagógia cselekvésre alapozott, empirikus pedagógiai módszer, filozófiája a pragmatizmus. A projektet a hallgató komplex módon tervezi, kivitelezi, ellenőrzi és a végén közzéteszi munkája eredményét. Az ismeret elemei tantárgyi keretben, differenciáltan kerülnek elsajátításra, a tudáselemek integrációja a projekt keretében valósul meg. A projekt lefuttatása akár induktív empirikus, akár konstruktív pedagógiai megközelítés szerint történik, a végeredmény használható, gyakorlatias, átfogó ismeret lesz, ami leginkább hiányzik kezdő mérnökeink tudástárából.

Az új ismeretek elméleti alapokról történő megközelítése a projektben áttevődik a gyakorlat felőli megközelítésre, ami a hallgatók nagy többségének preferált tanulási stílusa. (Kiss László: „A hallgatók tanulási stílusa” GAMF Közlemények 1996-97.)

Pedagógiai projektek a KF GAMF Kar mérnöktanár szakán

A mérnökpedagógia című tantárgy keretében évek óta folyik projektoktatás, vagy projekt-szerű oktatás. A hallgatók egyénileg, vagy csoportosan vállalnak egy nagyobb lélegzetű feladatot, aminek kidolgozására egy-két félév áll rendelkezésre. A témaválasztás teljes mértékben a hallgató saját érdeklődésének megfelelően alakul, ebben a fázisban az oktató csak ötletadó és szabályozó szerepet tölt be.

Tananyag-készítési projekt:

1)      Feladat:
Egy konkrét iskola igényét kielégítő számítógéppel támogatott tananyag készítése

1)      A projekt célja:
A hallgatók sajátítsák el a tananyag készítésének technikáját.

2)      A projekt részei:

a)      A kidolgozandó tananyag kiválasztása, a 2-3 fős csoportok kialakítása.

b)      Egy középiskolai szaktanár kiválasztása és megnyerése a konzulensi feladatra.

c)      A projekt munkatervének, ütemtervének elkészítése, a csoporton belüli feladatkörök kialakítása.

d)      Az oktató csomag egyes részeinek elkészítése.

e)      A kész anyag bemutatása, megvitatása.

3)      A kidolgozott tananyaggal szemben támasztott követelmények:

a)      A kidolgozott tananyag legyen világos, szabatos, könnyen áttekinthető, didaktikailag egységes.

b)      Kapcsolódjon a középfokú oktatás valamelyik szaktantárgyának egy témájához.

c)      Tartalmazza a tanári prezentáció szükséges kellékeit (szemléltető eszközök, vetített vázlatok, ábrák, képek, hangzó anyagok, filmek, animációk stb.)

d)      Tartalmazza a tanulók számára kiadható vázlatot.

e)      Tartalmazza az egyéni tanuláshoz használható nyomtatott tananyagot.

f)        Tartalmazza az egyéni tanuláshoz használható elektronikus (e-learning) tananyagot.

A projekt során elvégzendő:

1)      Feladat megfogalmazása 4-5 mondatban.
Hogyan tanították a témát eddig, milyen előnyökkel jár a program használata.

2)      Információ-és adatgyűjtés az adott iskoláról, tantárgyról, rendelkezésre álló eszközökről.
A probléma részletes feltárása, a szakmai jellemzők, az informatikai háttér leírása 5-10 mondatban.

3)      Az alkalmazandó szoftver kiválasztása, és ennek szakmai indoklása.

4)      Működő saját szoftver elkészítése a probléma megoldására.

5)      Dokumentáció elkészítése:
Leírás, használati útmutató.

6)      Prezentáció készítése a bemutatáshoz.

7)      Bemutató előadás tartása. A program működésének bemutatása, a tananyag elmagyarázása.

A hallgatók által leggyakrabban választott témák:

1)      Villamos gépek, soros és párhuzamos rezgőkörök, Lissajous mérés szimulációs bemutatása,

2)      elektronikus erősítő alapkapcsolások, oszcillátorok, multivibrátorok, különböző fajta modulációs eljárások szimulációja,

3)      digitális tároló áramkörök, számlálók szimulációja,

4)      belsőégésű motorok működésének szimulációja,

5)      mechanikai rezgések, hullámok, ingamozgás szimulációja,

6)      földrajz tantárgy ismeretellenőrzési program készítése, térképismeretet ellenőrző program készítése,

7)      általánosan használható tudásellenőrző-kiértékelő program készítése stb.

A projekt hatásának kérdőíves felmérése:

A felmérés során ugyanazt a kérdőívet töltötték ki a középiskolai tanárok, a projektet még el sem kezdett hallgatók, és a projektet már elvégzett hallgatók, a kitöltési utasítások azonban különbözőek voltak. A felmérésben 32 középiskolai tanár és 126 mérnöktanár szakos hallgató vett részt.

1)      Kitöltési utasítás a középiskolai tanárok számára:
Értékelje saját pedagógiai munkájában betöltött fontosságuk alapján 0-10 közötti pontszámmal az alább felsorolt kompetenciákat. 0 pont: nem fontos, 10 pont: nagyon fontos.

2)      Kitöltési utasítás a hallgatók számára:
A hallgatók kétszer töltötték ki a kérdőívet, először a projekt megkezdése előtt, másodszor a projekt befejezése után. A két kitöltés között közel egy év telt el, és mindkét alkalommal ugyanaz a kitöltési utasítás.
Értékelje saját képességeit az alább felsorolt szempontok alapján 0-10 közötti pontszámmal. 0 pont: gyenge, 10 pont: nagyon erős.

Az alábbi kérdőív tartalmazza az egyes kérdésekre adott válaszok átlagértékét is.

Kérdés

Tanári válasz

Hallgatói válasz

projekt előtt

projekt után

1

Csoportmunkában való együttműködési képesség

5,91

4,19

6,21

2

A tanulók munkájának szervezési képessége

9,14

2,52

2,87

3

Saját munka megtervezésének képessége

8,36

5,63

7,24

4

Emberi kapcsolatok kialakításának képessége

8,67

7,67

7,25

5

Problémamegoldó képesség

7,29

4,62

8,28

6

Önálló munkavégzés képessége

7,81

4,52

5,86

7

Az új ismeretek összegyűjtésének képessége

8,90

4,27

6,97

8

A fontos és kevésbé fontos tananyag elkülönítésének képessége

6,03

4,01

5,21

9

Komplex szemléletmód

6,97

2,36

4,65

10

Szakmai kommunikációs képesség

8,70

3,27

3,41

11

Tantárgyának szeretete

8,27

3,58

7,86

12

Vitatkozó képesség

5,64

3,50

3,44

13

Saját szakmai képességeinek ismerete

6,66

6,62

8,57

14

Meggyőző képesség

7,56

3,48

3,64

15

Empátia

4,87

4,31

4,30

16

Tárgyi tudás

8,97

4,70

8,23

17

Nyomtatott és elektronikus tananyag készítésének képessége

5,73

3,65

9,60

18

Prezentációs tananyag készítésének képessége

6,34

5,64

7,47

19

Új ismeretek megtanításának képessége

8,79

3,54

4,27

20

Oktatástechnológia és a média ismerete, használatának képessége

7,11

5,79

6,70

Átlag

7,39

4,39

6,1

Az eredmények összehasonlításával a következő megállapításokat tehetjük:

Szignifikáns összefüggés mutatható ki a projekt teljesítése és a hallgatói kompetencia növekedése között. A projekt teljesítése után 1,7 ponttal értékelték magasabbra saját hozzáértésüket. A legnagyobb mértékben a tananyag készítésének képessége (5,9 pont), tantárgyának szeretete (4,28 pont), problémamegoldó képesség (3,66 pont) és a tárgyi tudás (3,53 pont).

Nem mutatható ki szignifikáns összefüggés a tanárok szerint szükséges kompetenciák és a hallgatók által megszerzett kompetenciák között. A tanárok és hallgatók válaszai közötti korrelációs együttható értéke 0,1 alatt van.

Kecskemét, 2004.

Kiss László

    spect@t-online.hu

    http://www.spec.hu/

     T/F: 76-494-647

    M: 70-333-65-08

Honlap elejére Ý