Tiszakécske-Tiszabög határában a 80 éves T. Mihály 100 éves vályog háza az ártér szélén egy kicsike emelkedőn állt. Özvegyemberként egyedül élt benne, némi lábasjószág társaságában. A víz lassan már körülkerítette a házat, csak egy keskeny földnyelv volt még száraz, ahol meg lehetett közelíteni. Az előrejelzés szerint a vízszint 1 méteres emelkedése volt még várható az elkövetkező napokban. Már több mint 50 önkéntes, főleg főiskolai hallgató dolgozott ennek a háznak a megmentésén. Homokzsákokból építették a védvonalat, de a zsákok mögött az udvaron egyre-másra törtek elő a buzgárok, amit csak állandó szivattyúzással lehetett valamennyire szárazon tartani. Dél felé járt az idő, amikor friss tavaszi szél támadt, és erős hullámzás kezdődött a ház mellett elterülő tengernyi vízen. Azonnal látszott, hogy a hullámok át fognak csapni a gáton ezért értesítették a katasztrófa-elhárítás helyi parancsnokát, aki gyorsan odaérkezett a helyszínre. Azonnal átlátta a helyzet tarthatatlanságát, és elmagyarázta Miska bácsinak, hogy lehetetlen megvédeni a házat, a várható vízszintemelkedés és a hullámzás elleni védelem sokkal többe kerülne, mint egy új házat építeni a telek magasabban fekvő, ezért veszélytelen részén. Ígéretet tett a parancsnok, hogy az értékek mentését, a kiürítést és építkezést az ő személyes irányítása mellett végeznék. Miska bácsi sírva fakadt az ötlet hallatán, elmesélte, hogy az apja is ebben a házban született, nem élné túl, hacsak 100 méterrel is arrébb kellene költözni neki. Hiába volt minden érvelés, hiába győzködték a védekezésen dolgozó önkéntesek, Miska bácsi nem egyezett bele. Addig-addig ment a huzavona, míg az ott dolgozó fiatalok látványosan abbahagyták a munkát, összeszedték a cókmókjaikat és elvonultak. Volt aki komolyan gondolta a levonulást, volt aki csak szemléltető oktatásnak tartotta. Ők is összevesztek tettük értelmezésén, de egységesen elmentek látótávolságon kívülre. Leültek ebédelni a fűre, de nem tudtak szabadulni az előző vita hangulatától. Egy öregember egymaga a tengernyi víz közepén, ők meg heverésznek a füvön, napoznak és esznek. Lelkiismeret-furdalásuk volt. Ebéd után néhányan föltápászkodtak, hogy megnézzék az öreg házát, de nem jöttek vissza beszámolni a helyzetről. Egyre többen lettek kíváncsiak, egyre többen indultak lefelé a vízhez. Egy óra múlva megint 50 ember hordta a homokzsákokat, lapátoltak, falaztak, erősítették a gátat. Az öreg ott ült az udvar közepére állított sámliján és pipázgatott. Mikor a parancsnok visszatért látta a megfeszített munkát végző embereket, telefonált, intézkedett, és valahonnan átirányított még 50 embert. További erősítést kellett hívni éjszakára is, embert, gépet, anyagot nem kímélve 3 nap és három éjjel tartott a megfeszített munka. Az emberek végkimerülésig dolgoztak, éjjel fáklyákkal világítottak, mert villany nem volt a házban. Miska bácsi egész nap pipázgatott, éjjel nyugodtan aludt. A víz tetőzésekor furcsa látványt mutatott a ház. A tenger közepén egy lyukban, 1,5 méterrel a víz szintje alatt, homokzsák fallal körülvéve áll egy kicsike tanya, aminek vígan füstöl a kéménye. Inkább emlékeztetett egy léket kapott hajóra, mint egy házra.

Kecskemét 2005.

Kiss László

    spect@t-online.hu

    http://www.spec.hu/

     T/F: 76-494-647

    M: 70-333-65-08

Honlap elejére Ý